Népi hiedelmeket minden témában találhatunk, de nem is gondolnánk, hogy ezek közül milyen sok kötődik a mézhez. Ez a soha meg nem romló édes anyag lehet „férjfogó”, „potencianövelő”, „egészségmegőrző” vagy épp „gonoszűző”. Az emberek képzelete végtelen, így nem csak mézzel, de méhekkel kapcsolatos elmés gondolatokat is lehet találni. Gondoltad volna, hogy mézkészítő, szúrós kis barátainkat a szűziességgel is kapcsolatba hozták, és még a szex körülírására is felhasználták? Olvass tovább, mert összeszedtünk néhány mendemondát.

1. Egészségmegőrzés. A novemberi hónapot őszutónak is nevezik, a csízió szerint az egészség megőrzéséhez ilyenkor tojást és mézet kell fogyasztani. (Ennek a hiedelemnek van is alapja, ugyanis már az ókorban gyógyító hatást tulajdonítottak a méznek. Mára már tudjuk, ásványi anyagokat, vitaminokat is tartalmaz, a legősibb természetes édesítőszerünk.)

2. A költők élénk fantáziával voltak megáldva. Az újkorban érdekes gondolatokat társítottak a méhekhez, illetve azok fullánkjához.  A zümmögő rovarokat, melyek egy leány ajkán ülnek, vagy épp fullánkot döfnek belé, a tiltott csókok és szex körülírására használták. A cikk végén egy versikét is olvashatsz, melyből kiderül, hogyan kell virágnyelven beszélni a szexről.

3.  Szent Ambrus különösképp tekintett a méhekre. Úgy tartotta, ők testesítik meg az ideális feleséget, aki rendszerető, szorgalmas, tiszta és tiszta erkölcsű.

( A kaptárban csak a méhanya párzik (de ő aztán nagyon, több „férfit” is elfogyaszt, melyek életükkel fizetnek a nászért). Ezzel szemben a dolgozó méhek mind nőneműek és szűzek. Talán innen ered a „tiszta erkölcsűség”, mint a tökéletes feleség ismertetőjegye.)

4. Mézédes csók. Az Új év kezdetéhez sokféle babona társul. Egyik ilyen, hogy a szerelmeseknél legyen tele a mézes bödön, és mindig legyen méz a háznál. Ugyanis ha a szerelmespárok mézzel kenik be az ajkukat és úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú marad a szerelmük, a házasságuk. Egy mézédes csókra azért ne várjatok szilveszterig, úgy a jó, ha minden nap gyakoroljátok! J

5. Édes nyelv – a „férjfogó”. Régen adventi időszakban az Alföldön, a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet ettek. Azért, hogy ettől legyen édes a nyelvük, amivel aztán mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz.

6. A méz, mint potencianövelő. A hagyományos indiai esküvőkön a vőlegényt mézzel kínálják, hogy fokozzák az „életerejét”- és ezt teszik a többi férfival is.

7. Érdekes nászéjszaka. Ukrajna vidékén különleges szokás volt jellemző. A hiedelem szerint a fiatalok emlékezetes estéjére régen kerítőnőket választottak, mindkét családból egyet-egyet. Ők vezették a hálószobába a vőlegényt, majd énekelni kezdték: „Oh Anyuskám, Anyuskám, a tárházba vezettek engemet. Legyen lányom nyugodt a szíved, mézzel fognak etetni téged.” A kerítőnők ezek után egy nagy kancsó mézet helyeztek a nászágy mellé. A fiataloknak a házasság első hónapjaiban kellett ezt megenniük.  Bölcs öregek elmondása szerint a hiedelem úgy tartotta, hogy mézre azért volt szükség, mert fogyasztása növelte a megtermékenyülés esélyeit. A házaspár pedig a házasságkötést követő első időszakban alkohol helyett csak mézes italt fogyaszthatott.

8. Termékenységfokozó mézsör. A méz és a termékenység összekapcsolása régi időkből ered. Az ókorban a mézből és a vízből italt erjesztettek, ezt hívták mézsörnek. A fiatalasszonyok az esküvőjük után egy hétig ezt itták, mert már akkor úgy vélték, hogy növeli termékenységüket. (Talán nem véletlen sokszorozódott meg azóta a Föld lakosságszáma.)

9. Mézes gyönyör. A mézeshetek kifejezés tulajdonképpen a házasság utáni 1 hónapot takarja. Az angoloknál honeymoon-nak nevezik (honey:méz, moon:hold). Az elnevezés onnan ered, hogy a házasság első mámoros hónapját a Hold folyamatos változásához hasonlítják.  Eszerint a Hold egyszer telik, egyszer fogy. Ennek megfelelően a szerelem is fellángol, majd idővel elhamvad.

10. Édes gyönyör. Egy másik elmélet szerint a mézeshetek elnevezés onnan ered, hogy a házasság első hónapja a legédesebb.

11. Aratás előtt volt a vetés. Néprajzi kutatások arról tanúskodnak, hogy a mézeshetek a mézbegyűjtés időszakára estek, s innen ered az elnevezés. A mezőgazdasági munkák következtében az emberek rendkívül elfoglaltak voltak, így a házasságkötésekre a vetés és aratás közti időben került sor, ami egybeesett a mézbegyűjtés idejével, így innen is eredhet a kifejezés.

12. A benyalogatott méz. Egy másik népi hiedelem szerint a várandós fiatalasszony, ha aranyszőke, hosszú hajú kislányra vágyott, mézet kellett nyalogatnia.

(És mit evett, aki fekete hajú, barna szemű utódot akart?)

13.. Gonoszűző varázsnedű. A cseheknél például az a szokás, hogy szenteste egy csupor mézet tesznek az asztalra. Így akarják elriasztani a gonoszt.

A 2. pontunk bizonyítékaként álljon itt egy szellemes versike:

„Hogy Ámor az arany időkben,

Egy pásztorórán örvendően

A mezőn rózsákat szedett,

Megszúrta őt egy kis méhecske,

Ki mézért bújt be egy kehelybe,

S ott fáradtan pihengetett.

A szúrástól bölcsebb lett Ámor,

S lévén páratlan kombinátor

Egy új szerelmi cselt szövött:

Leányt várt rózsába rejtőzve,

Ki jött is, hogy majd azt letörje,

Ő kiröppent, mint méh, s döfött…”

Gotthold Ephraim Lessing: A méh (Mucsi Antal fordítása)

Kövess minket Facebookon!

További érdekességek:

Ne adj mézet a kisbabának! - 8 tévhit a mézről

7+1 szuper dolog, ami nem lenne a méhek nélkül